....Hogyan is lettem vőfély? Még a középiskolában egy tanárom azt tanácsolta: „Attila, mielőtt megszólal, számoljon el tízig, hasznára fog válni”. Nem fogadtam meg a tanácsát, így a sok beszédnek ez lett a vége.

A vőfély szakmát teljesen véletlenül kezdtem el, mikor egy barátom esküvőjén pár vicces történettel szórakoztattam a násznépet. A lakodalmi mulatság után felkeresett egy pár, hogy ha beleegyezem, ők szívesen látnának vőfélyként az esküvőjükön. A nem várt siker után hatalmas lelkesedéssel kezdtem neki a versek tanulásának és két hónap múlva vőfélyként, nagyapám kalapjában elkezdődött valami – valami, ami mára a hivatásom és az életem lett! Az elmúlt évek során a Kárpát-medence minden területén megfordultam, rengeteg embert ismertem meg; sorsokat, melyek az én sorsomat is formálták. Tapasztalataim alapján az egyik legfontosabb a dolog, hogy baráti viszony legyen köztem és a házasulandók között! Mert ahol van barátság, ott van bizalom is. Ez a bizalom az, aminek köszönhetően nyugodtan várjuk az esküvő napját. Számomra kitűzött cél, hogy minden esküvő a legszebb legyen. Nehéz megfelelni heti szinten több száz embernek, akik sokszor - a hétköznapi problémák árnyékában - nem tudnak önfeledten szórakozni. Mégis ez a nehéz feladat ad energiát a munkámhoz, hiszen nincs szebb annál, mikor látom a vendégek arcán az örömkönnyeket és érzem azt, hogy örülnek, hogy együtt ünnepelhetnek veletek. Számomra a siker kulcsa az alázatos tiszta szeretet a hivatásom iránt. Credomként Müller Péter szavait találom ideillőnek: "Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.”